Lopakodó föderalizmus

2012. 02. 03.

Nem a nyugat által hivatkozott értékek elfogadtatásáról van most szó, hanem a pénz hatalmáról, terjeszkedéséről, földünk, vizünk, nyugdíjkasszánk megszerzéséről, a munkabérek csökkentéséről. Minden kellene nekik, ami még kiszorítható belőlünk – mondta a Demokratának Bagó Zoltán európa parlamenti képviselő.

Többször használta az elmúlt időkben a „lopakodó föderalizmus"

kifejezést. Mire gondolt?

– Olvastam valahol, hogy Európa döntéshozói bármennyire is azt

kommunikálják, hogy nem az Európai Egyesült Államok építésére

törekednek, a szavak és a tettek között óriási a különbség. Több mint

egy évtizede járok Brüsszelbe, először iskolásként, aztán

ösztöndíjasként, utána EP-megfigyelőként, most képviselőként. Utálom az

összeesküvés-elméleteket, de lassan már nekem is az az érzésem, hogy

valami általam sem ismert bennfentes csoport a hivatalos intézmények

feje felett dönt a legfontosabb kérdésekben. Erre gondolok a lopakodó

föderalizmus kifejezéssel. A pénzvilág ötödik hatalmi ágként kezd

viselkedni.

– Ez lehet az oka az egyes uniós intézmények között érzékelhető

feszültségnek is?

– Az ok saját fontosságuk túlfetisizálása, illetve a kompetencia harc.

A Bizottság és az alatta lévő infrastruktúra, élén az exmaoista

Barrosoval valójában egy szűk elitklub, gyenge legitimációval és nagy

hatalommal. A Tanács a nemzeti szuverenitások miatt ad hoc koalíciók

egyvelege. A Parlament ezért szerintem lassan, de biztosan maga alá

gyűri a rendszert. De nagyon távol van még mindig a lakosságtól. Így az

intézmények és a hivatalnokok között is egy állandó információs verseny

zajlik, ami manipulálható. Az Európai Parlamentnek egyébként a

magyarországi törvényalkotással kapcsolatban egyelőre szerintem sincs

más tennivalója, mint hogy megvárja az Európai Bizottság elemzését. A

Fidesz azzal az ígérettel lépett hatalomra 2010-ben, hogy a régi

szerkezeteket alapjaiban átalakítja és befejezi az áttérést a

posztkommunizmusból a demokráciára. Ennek a munkának a megpecsételése az

új Alkotmány és az azt gyakorlatba ültető sarkalatos törvények, amelyek

az 1949-es kommunista alkotmány ideiglenesen összeeszkábált

felülvizsgálatát adták át a múltnak. Ez megemészthetetlen a szocintern

számára.

– Orbán Viktor nagyszerűen helyt állt Strasbourgban. Ha már itt

tartunk, tulajdonképpen miért nincs erős uniós politikus?

– Mert az EU nem katonai szuperhatalom, így a geostratégiai

érdekérvényesítő képessége is gyengébb. Mára az úgynevezett BRIC

országok is nagyhatalmakká váltak. Az USA pedig az elmúlt 20 év

szuperhatalma, ahol 1200 milliárd dollárral emelné az államadósság

plafonját az elnök. Az emeléstől Obama azt várja, hogy így el lehet

kerülni a súlyosabb költségvetési vitákat a novemberi elnökválasztásig.

Tehát ott most minden belpolitika. Az is, hogy ebből a szempontból az EU

széttagolt és gyenge maradjon, s külön-külön megállapodásokat lehessen

vele kötni. Ma Magyarországnak Orbán Viktorra van szüksége, nincs más

alternatíva.

– A német-francia páros mintha mégis erős Európát akarna...

– Igen? A két ország vezetője inkább mintha el akarná kerülni, hogy

megismétlődjön az „osztrák precedens". Jörg Haider fellépésére gondolok.

A magyar történelmi kontextus, nevezetesen a trianoni szerződés és a

magyarországi holocaust miatt azonban nem akarják azt a látszatot

kelteni, hogy ráerőszakolják nézeteiket Magyarországra. Merkel

óvatosabb, a franciák keményebbek. A kancellár asszony nem akarja

erősíteni a német szésőjobbot. Magas rangú látogatói voltak Angela

Merkelnek az elmúlt héten, Sarkozy mellett Christine Lagarde, az IMF

elnöke és Mario Monti olasz kormányfő is tiszteletét tette a német

kancellárnál. A téma mindhárom találkozón az euró- és adósságválság

volt. A kancellár és a francia elnök hétfői közös sajtótájékoztatóján

egymás álláspontjának támogatásáról beszélt a vitatott új adónemmel

kapcsolatban is. Merkel a pénzügyminiszterek végleges javaslatát várja,

személy szerint azonban úgy gondolja, hogy szükség esetén az adót csak

az eurozónára javasolná, abban az esetben, ha a 27 tagállamra nem

létezik közös megoldás. Közben Franciaországban már csak két százalékos

előnye van Francois Hollande szocialista elnökjelöltnek Nicolas Sarkozy

jelenlegi államfővel szemben. Egy friss felmérés szerint a konzervatív

Sarkozy 26 százalékos támogatottsággal közelíti meg a Hollande 28

százalékát. Marie Le Pen, a szélsőjobboldali Front National jelöltje 19

százalékkal a harmadik helyen áll. Amennyiben az április 22-i választási

fordulóban a jelöltek egyike sem ér el abszolút többséget, a két első

helyezett második fordulón vesz részt. Ezt Sarkozy elveszítené, Hollande

54 százalékkal egyértelműen győzne. November közepén azonban Sarkozy még

6,5 százalékponttal állt Hollande mögött. Az euró- és adósságválság

menedzselése javított az elnök megítélésén, azonban meggyűlt a baja a

hitelminősítőkkel: a Standard & Poor’s pénteki bejelentése nem kímélte a

franciákat sem. Összességében tehát a németek és a franciák most

kezdenek rájönni, hogy ők sem ússzák meg

– Ezerféle hír... A fecsegő felszín alatt mit játszódhat a mélyben?

– Az egész a pénzről szól. Magyarországnak az Európai Unió 2007-2013-as

költségvetési időszakában összesen 8,3 milliárd eurónyi támogatást

ítéltek meg a kohéziós alapból; a mostani 310-es árfolyamon ez 2573

milliárd forintnak felel meg. A jövő évtől ennek az alapnak a

kifizetéseit függesztheti fel Brüsszel, ha folytatódik hazánk ellen a

túlzott deficit-eljárás. A pénzt a fejlesztési terv két úgynevezett

operatív programjában használná fel hazánk. Előbbi esetében 3,8

milliárd, utóbbinál 4,3 milliárd euró a kohéziós forrás. Ezeknek kisebb

részét, összesen körülbelül 2,2 milliárd eurót használta már fel az

ország. A felfüggesztéssel a GDP 1,7 százalékát bukhatja el

Magyarország. Ami érdekes, hogy a Bizottság az őszi makrogazdasági

előrejelzés alapján öt tagállam, Belgium, Ciprus, Magyarország, Málta és

Lengyelország esetében állapította meg, hogy további intézkedésekre van

szükség az EDP következő szakaszára vonatkozó bizottsági kezdeményezés

elkerüléséhez. A másik négy tagállamnál a Bizottság azonban elegendőnek

ítélte az intézkedéseket és nem tett ajánlást a felfüggesztés következő

szakaszának elindításáról. Felfüggesztést még soha egyetlen kohéziós

támogatásokra jogosult tagállammal szemben sem alkalmaztak.

– Mi lehet az oka a példátlanul erős uniós támadásnak?

– Az első Orbán-kormány 2002-ben úgy adta át Magyarországot a

szocialista-liberális vezetésnek, hogy az Európai Unióhoz újonnan

csatlakozni kívánó országok között éllovas volt, teljesítményére

irigykedve néztek a volt kelet-európai országok. Magyarország GDP-hez

viszonyított államadóssága 2002-ben 53 százalék volt és csökkenő

tendenciát mutatott; a költségvetési hiány stabil, kiszámítható pályán,

a gazdasági növekedés 4-5 százalékos sávban mozgott, a munkanélküliség

pedig 6 százalék alá csökkent. Ezzel szemben mit hagytak a szocialisták

maguk után 2010-ben? A GDP több mint 80 százalékára rugó, súlyosan

eladósított országot, romokban heverő gazdaságot, széteső közigazgatást,

kivéreztetett állami ellátórendszereket, súlyos devizaadósságot görgető

lakosságot, 11 százalék fölötti munkanélküliséget, átláthatatlan

költségvetési viszonyokat. Regnálásuk nyolc éve alatt pedig a környező

országok Magyarországot nem csak megelőzték, de számos mutatóban

többszörösen lekörözték. A második Orbán-kormány másfél éve

rendíthetetlenül dolgozik a szocialisták által hátrahagyott romok

eltakarításán, az államadósság csökkentésén, a költségvetési hiány

leszorításán, a vállalkozások és a devizában eladósodott családok

terheinek könnyítésén, a gazdasági növekedés serkentésén. A szocialista

kormányok miatt azonban az Európai Bizottság már 2004-ben túlzott

deficiteljárást indított Magyarország ellen. A szocialisták hat éven

keresztül képtelenek voltak az ország költségvetési hiányát csökkenő

pályára állítani. Magyarországot eladósodott, kiszolgáltatott, a

világgazdasági viharoknak ellenállni képtelen országgá tették. És ekkor

jött az össztűz Brüsszelből Magyarországra. Az, hogy ennyire egyszerre

jelentkeztek a támadások, nem véletlen. A bankadó és a multi-adó után

véletlenek nincsenek.

– Talán az a baj, hogy Magyarország az utolsó szabadon politizáló

ország?

– Egy munkamegbeszélésen Tsakopoulos-Kounalakis amerikai nagykövet

kérdéseket szegezett Budai Gyulának a tervezett sukorói kaszinóépítés

ügyében. A mintegy két órán át tartó tárgyaláson legfőképp Gyurcsány

Ferenc volt a téma, főként a volt kormányfő Sukoró-ügyben játszott

szerepe. A találkozó célja egyértelműen az információgyűjtés volt. A

fideszes politikust a kormánybiztosi hivatal szervezeti felépítéséről és

a különböző állami szervezetekkel való együttműködéséről is kérdezték.

Érdekes nem?

– Az új görög és olasz miniszterelnök bankár. Elképzelhető, hogy a

föderalizálás a banki szférán keresztül kíván bekúszni?

– A gazdasági összefogás erősíti a versenyképességet, de ma itt

szerintem ez csak álca. A világ változásaihoz folyamatosan alkalmazkodni

kell. Az IMF magatartása, amelynek Magyarország maga is részvényese,

folyamatosan változik. Miattunk, de magukért is aggódnak: négy

magyarországi bankban 30 milliárd euro van, ennyit buknának például az

osztrák anyavállalatok, ha Magyarország nem állapodna meg az Unióval és

az IMF-el. Közben Bécsben az osztrák jegybank elnöke azt mondta, hogy

bankjaik nincsenek veszélyben, de azért ő is hozzátette, hogy hasznos

lenne a mielőbbi hitelmegállapodás. Ausztria ugyanakkor bízik abban,

hogy Magyarország pénzügyi problémái megoldódnak. A magyar kormány

törekszik is erre, amit mi sem bizonyít jobban, hogy tárgyalunk az

Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal, ami biztató.

– Feltéve, de meg nem engedve, ha Orbán Viktort megbuktatná a

nemzetközi nyomás, nálunk is egy bankár jönne?

– Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és

mások együttes támadást indítanak valaki ellen, az elég jól jelzi, hogy

az illető különlegeset alkotott, vagy maga is az. Ezt a Népszövetség

utáni, Bretton-Woods-i pénzügyi rendszer csúcsvezetői is tudják, a német

nagytőkétől New-Yorkig. Állítólag két forgatókönyv forog velünk

kapcsolatban. Az egyik adna még egy esélyt Orbán Viktornak, hátha

hajlandó lenne a jegybanktörvény és a bírók nyugdíjazása ügyében

bizonyos rugalmasságra. És főképp az IMF-tárgyalások égisze alatt a

gazdaságpolitika átgondolására. Ám ha a kért politikai irányváltás netán

valószínűtlen, akkor ott a B forgatókönyv: a néppárti kapcsolatrendszert

felhasználva a Fideszen belül találni valakit, aki a kormányfő helyére

lép. A tapogatózás már megkezdődött, de ez a vész-vész-vészforgatókönyv.

– Rondán hangzik.

– Szerintem mindkettő hülyeség. Államférfi kell most, nem bankár.

Gazdaságpolitikus, nem közgazdász. Ha Orbán Viktor tette volna azt, mint

2006-ban szocialista elődje, Gyurcsány Ferenc, hogy maga ismeri el:

hazudott az embereknek, hazudott a nemzetnek, hazudott a gazdaság

állapotáról, hazudott az európai partnereknek, akkor keresztre

feszítette volna mind a nemzetközi, mind a magyar sajtó. Mivel a volt

szocialista kormányfő tette ezt, mindenki néma maradt. Szép örökség

ugye?

– Újabban az államcsőd felvetése is hozzá tartozik.

– Könnyű rémhíreket terjeszteni, de ennek levét a hiszékeny emberek

isszák meg. A külföldiek idehozzák a pénzüket, hogy az Európában ma

legjobb üzletet jelentő magyar állampapírokat megvásárolják. Közben a

baloldal beeteti a magyarokat az államcsőd szöveggel, s a hiszékenyek a

pénzüket ahelyett, hogy mint a külföldiek, itt Magyarországon a legjobb

befektetésbe tennék, elkezdik kivinni az országból. Inkább

gondolkodjanak: ha egy dörzsölt és tapasztalt angol, amerikai, vagy

német befektetőnek megéri magyar állampapírt vásárolni, akkor az

bizonyára jó üzlet. Spekulációs szélhámosság rángatja az európai

valutákat, a magyar forintot is.

– Mi a véleménye a múlt szombati Békemenetről?

– A nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő olyan kulturális és

intellektuális, egészében véve nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar

Alaptörvény. A sajtóból értesültem a demonstrációról. Helyes, hogy azok

is felemelték a hangjukat, akik egyetértenek a kormány politikájával. Ne

legyen az a látszat, hogy csak a kormányellenes tüntetők nyilvánítják ki

a véleményüket. Én is elmentem, mert nem a nyugat által hivatkozott

értékek elfogadtatásáról van most szó, hanem a pénz hatalmáról,

terjeszkedéséről, földünk, vizünk, nyugdíjkasszánk megszerzéséről, a

munkabérek csökkentéséről. Minden kellene nekik, ami még kiszorítható

belőlünk. Meg kellett mutatnunk, hogy sokan vagyunk és kiállunk a

függetlenségünk mellett.

Szencz Dóra